Vannak az átlagos dolgok. Vannak dolgok, amiknek a puszta megléte felborít szabályokat. És vannak azok, amelyek alkotják a szabályokat. A Monaco V4 pontosan egy ilyen dolog. Előző posztban egy vertikális, lánchajtásos óráró volt szó, telis-tele fogaskerekekkel, de azért mikor megnézte az ember, konstatálta, hogy ebben is "csak" azok a dolgok működnek, amiket réges-rég megszoktunk egy csuklón hordható eszköztől. Azonban ha azt kezdem el mondani, hogy fogasszíj, golyóscsapágy, V4, ki lenne az (oké, a jelenlévők mindig kivételek :D), akinek nem egy jármű jutna eszébe első felindulásában?

Nos, a TAG Heuer Monaco V4-es karórája pontosan ilyen alkatrészeket tartalmaz, megjelenésekor gyakorlatilag újradefiniálta az óraszerkezet fogalmát. Elég csak ránézni elölről-hátulról, hogy azonnal lássa még a laikus szem is, hogy itt bizony valami igazi különlegesség bújik meg a négyszögletes házban.

TAG Heuer Monaco V4 első manifesztációja szemből...

... és ugyanez hátulról

A TAG Heuer első műhelyét 1860-ban hozta létre Edouard Heuer a svájci St.Imier-ben. Nevük gyakorlatilag az 1920-as olimpiai játékok támogatása óta összefügg a sportokkal, és a Forma1 valamint az Indy500 támogatásával azon belül az autósportokkal is. 1860-tól mégis több, mint 140 évnek kelljen eltelnie, mire a TAG Heuer ennyire újragondolta a saját óráik készítésének alapjait. Azt hiszem az autósportok említése után még az eddig szkeptikusoknak is világosság gyúl elméjében: itt bizony összefonódás  van! És nem is tévednek.

Meglehetősen régen lerakták a mai időmérők alapjait, Huygen, Perrelet, Breguet mind-mind réges-régen halottak voltak már akkor is, mikor egyáltalán a cégalapító Edouard Heuer megszületett, mégis 2004-ig kellett várni a pillanatra, mikor olyan változások történtek, amik kősziklaként csapódtak az óravilág dekádok óta nyugodtan kéklő állóvizébe.

Az új modell és a régi órák hasonlósága ki is merül annyiban, hogy szíjak, tok, korona, mutatók, innen befelé haladva, és kicsit megpiszkálva a felszínt azonnal álmélkodni kezdünk.

Kezdjük talán a kívülről legszembetűnőbb és leglátványosabb változtatással, az automatizmusért felelős lengősúllyal.

A "rotor" újragondolása TAG Heuer-módra

A második képen azt hiszem, tökéletesen látszik, miről van szó. A hagyományos automata órák szerkezeteinek forgó rotorjával szemben a Monaco V4-ben elhelyezett platina lengősúly lineáris mozgást végez, és mozgási energiáját a szélein elhelyezett fogak továbbítják a rugók felhúzásáért felelős fogaskerekekre. A platina lengősúly tömege 4,25 gramm, és elhelyezkedése és kialakítása talán kicsit a kényszer szülötte is, ugyanis valahogy meg kellett oldani, hogy a négy rugóház is elférjen, és az egész szerkezet vastagsága se nagyon haladja meg a 10-12 centimétert, akkor már ugyanis eléggé a viselhetőség rovására menne a dolog. Persze ez elég jól sikerült, a súly kényelmesen elfér a rugóházak között, és a tok vastagsága sem több, hogy átlépje a viselhetőség határait. Persze nem hiszem, hogy ez lenne a legnagyobb gondja annak, aki megszerzi az erősen limitált darabszámú széria (150db...) egyik példányát...

A végleges Monaco V4 teljes valójában

A lengősúlytól tovább haladva befelé eljutunk a rugóházakig, ahol ismét újdonsággal találjuk szembe magunkat. A hagyományos órák siklócsapágyas megoldással készülnek, ahol rubinkövek felelősek a minél kisebb surlódás eléréséért. Nos, ebben az órában ezt golyóscsapágyakkal oldották meg, nem is akármilyenekkel, a legkisebb csapágy mindössze 2,2 mm átmérőjű, és 0,6 mm vastag, belsejében pedig 0,25 mm átmérőjű acélgolyók találhatók... De még a legnagyobb csapágy is csak 4 mm-esre "hízott"... Persze megtalálható benne a "hagyományos", rubinköves technika, de mikor mindenki más azt használja, már nem is olyan érdekes, ugye?

Most pedig elérkeztünk ahhoz a részhez, ami igazán egyedivé és különlegessé teszi ezt az órát, ez pedig a meghajtás. Láttuk az előző, Cabestan szerkezettel foglalkozó posztban, hogy lehet különlegeset és maradandót alkotni a fogaskerékhajtás évszázados hagyományain túl, akkor éppen egy láncos szerkezetet láttunk. Most mit alkottak a TAG Heuer tervezői? A szíjhajtást. Ennek az órának bizony 0,45x0,5 mm méretű szíjak hajtják meglehetősen sok részét, de maradt még benne azért még a "jó öreg" fogaskerekekből is . Persze elképzelhetőnek tartom, hogy a lengősúlytól a rugóházakig használt fogasléces-fogaskerekes megoldás kivételével mindenhol máshol a szíj dominál, de azt hiszem ezt az óra szétszedése nélkül nem fogjuk megtudni, így aztán az e-mail címemre várom a lelkes olvasók leveleit, akik felajánlanának egy tesztéldányt szétszerelésre, köszönjük. :)

Azok a bizonyos fogasszíjak

No, de a viccet félretéve, nézzük meg kicsit közelebbről ezt a szíj dolgot, mi is ez pontosan. Az órát a hátlapja felől nézve tökéletesen látszanak a lengősúly két oldalán elhelyezett rugóházak, amelyeket 2+2 elrendezésben kötnek össze a fogasszíjak. A rugóházak 13 fokos szögben megdöntve kerülnek beépítésre, ezzel is "rádolgozva" a v-motor érzésre. Minden egyes rugó a szerkezetben 375g-nak megfelelő erőt tárol, összesen tehát 1,5kg-nak megfelelő erővel "gazdálkodhat" a szerkezet, és ezt a terhelést kell kibírniuk és átadniuk a hihetetlen vékony szíjaknak. Előnye a fogaskerekekkel szemben, hogy a kevesebb vibráció miatt pontosabb, valamint hogy a karbantartása egyszerűbb, bár azt megnézném, mikor 50 év múlva valaki pótolni akarja az egyik elszakadt szíjat...A szerkezet pontossága egyébként ±4 másodperc naponta, valamint 52 órás járástartalékkal rendelkezik.

A szerkezet egy része a járástartalék-visszajelzővel

A tok platina, méretei a belső szerkezet impresszivitásához mérten meglehetősen szolidak, mindössze 39x48.9 mm. Elméletileg ellenáll 1 méteres magasságból való leejtésnek is, és működési hőmérsékletre -10/+60 C°-ot ad meg a gyártó.

A 150 darabos széria két részletben lesz elérhető. Az első 75 darabot 2009. novemberében, a második pakkot pedig 2010. júliusában dobják piacra. Ez alól mindössze a 001-es sorszámú darab képez kivételt, azt ugyanis az Only Watch 2009 kiállításon elárverezték, 55.000 euróért.

A bejegyzés trackback címe:

http://oravilag.blog.hu/api/trackback/id/tr101496668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mesekukac 2010.01.21. 13:49:37

az első és az ötödik képen két különböző design látszik - melyik az igazi? egyébként király, nekem bejön. de teljesen igazad van, 50 év múlva bajos lesz ebben szíjat cserélni.

DRichardka · http://oravilag.blog.hu 2010.01.21. 14:09:19

@mesekukac:
Azért írtam az elsőhöz, hogy első manifesztáció, az ötödikhez meg, hogy végleges változat :) Az első ha jól emlékszem még egy 2005 körüli Baselworld-ön jelent meg, talán csak tanulmányként, a végleges változat meg ugye már 2009.

DRichardka · http://oravilag.blog.hu 2010.01.21. 14:12:14

@DRichardka:
Oh, ebből következik, hogy nyilván az első két képen lévő óra a tanulmány, az összes többin a végleges, kiadott, számozott példány látható.