A néhány nappal ezelőttre ígért Tarantula leírást nem merem tovább halogatni, annak ellenére sem hogy igazán nem könnyű információkra lelni az UR103T-ről.

Mint már említettük, a Tarantula az UR103-as továbbgondolása, a nagysikerű elődmodell tökéletesítése. Az óra számos nyilvánvaló és kevésbé szembetűnő extremitást mondhat magáénak. Ami első ránézésre is mindenkinek feltűnik, az a klasszikus számlap és mutatók teljes hiánya. Helyettük egy 60 perces fix skála található 6 óránál, és egy - a gyártók szerint - svájci keresztre emlékeztető 4 karú forgó mechanizmuson elhelyezett 4 darab "szatelit".

A Tarantula

Egy-egy szateliten 3 számot találhatunk, ezek fogják az órát reprezentálni, a fix skála pedig a perceket. A kereszt forog az óra középponti tengelye körül, 4 óra/fordulat sebességgel, a szatelitek a saját tengelyük körül folyamatosan úgy forognak, hogy amikor az egyik elérte a perc-skála végét, és a következő szatelit kezdi meg a fix skála mentén az utat, az utóbbin található óra jelzés a távozó szatelitet követő legyen.

Mivel 4 óránként fordul körbe az egész mechanizmus, kitalálható, hogy 1-1 szateliten egymást 4-el követő számok kaptak helyet, tehát az egyiken pld 1-5-9, a következőn a 2-6-10, és így tovább. A pontos időt az határozza meg hogy az aktuálisan látható szatelit jelzése a perc-skálán mire mutat. A képről látható, hogy (normál óra járásával megegyező irányú járást feltételezve) a 6-os szatelit éppen elhagyta a skálát 6:59-nél (illetve 6:60nál, melynek pillanatában már a 7-es a 7:00-hoz ért) , és pár perc elteltével, most 7:03nál tartunk.

A leolvasás tehát gyerekjáték, nem úgy az óra, amelyben nem nagyon találunk "megszokott" anyagokat, formákat, vagy mechanikákat. A középső kereszt az UR103-hoz képest teljesen át van tervezve, és titán helyett itt már egy speciális réz-nikkel ötvözetből készül. Az anyagválasztás gondossága ellenére a szatelit-szerkezet 300-szor (!) nehezebb a megszokott mutatóknál. Ezek után nem csoda, hogy az ezt mozgató mechanika megtervezésénél, és kivitelezésénél a legnagyobb gondossággal kell eljárni, hogy a szerkezet pontos és tartós lehessen.

300szoros súlyú mozgó alkatrész

A tokozás rozsdamentes acél, de nem kell megijedni, kapott egy AlTiN-nek nevezett alumínium-titán-nitrit bevonatot, ami extrém keménységet és karcállóságot biztosít a szerkezetnek. Az alumínium, titán, és berillium ötvözetek több helyen is visszaköszönnek a Tarantulában, megalapozva ezzel a tartósságot, és némileg magyarázva az árfekvést.

Az óra hátlapja sem mindennapi - ugye feltűnt mindenkinek a korona kissé szokatlan elhelyezése is?. A Tarantulát a "hátára fordítva" előtűnik a "control board", ahol a 43 órás járástartalék visszajelzője, egy 15 perces, és egy 60 másodperces kronométer található - utóbbiak a precíz beállítás szolgálatában - és Breguet mester előtti főhajtásként egy finomhangoló csavar, mellyel a legfinomabb kalibráció válik lehetségessé.

Nem mindennapi hátlap

Abraham-Louis Breguet 'mellesleg' nem csak hasonló finomhangoló lehetőséget, hanem az ellentmondásos, de órásmesterek és vásárlók által is mélyen tisztelt Tourbillon szerkezetet is megalkotta, tehát munkásságáról még bőven fogunk szót ejteni, de ez már egy másik poszt tárgya lesz.

Sokáig agyaltam, hogy a itt az írás alatt található képekhez egyáltalán fűzzek-e bármi kommentárt, de végül úgy gondoltam, talán nem mindenki kezdi azzal, hogy rögtön a képet nézi és kap villámgyorsan sokkot, hanem lesznek, akik elolvassák az én pár gondolatomat is erről a szörnyről. Szóval francia. Párizs, Louvre, forradalmak, no meg a divat. Ha valamiért nem kell messze menni a franciáknak, az a divattervezés és a stílusteremtés. Valahogy azonban ezzel a szerkezettel sikerült olyat alkotni, amit nem hiszem, hogy le tudnának nyomni az átlagember torkán. Persze nem titkoltan nem is nekik készült, az árcédulán szereplő összeg hat számjegyű volta (dollárban, nyilván) eleve predesztinálja a célközönség java részét, persze innen még mindig kérdéses, hogy kinek lenne szüksége arra, hogy a világot a markában tartsa. Akarom mondani a kezén hordozza. De nem is szaporítom a szót, lássuk a Colosso-t:

62 köves szerkezet, 48 órányi járástartalékkal, retrospektív GMT kijelzés, no és persze a földgömb. A 12 óránál található miniglóbusz átmérője 12 mm, és "természetesen" ahol éppen tartózkodunk, ahhoz az adott időzónához megfeleltetve forgatható. Miért érzem, hogy látunk még Hysek órát a blogon?

Homokóra. Ez még rendben.

Homokóra karórán. Ez már kicsit furcsábban hangzik.

Digitális, pixelekből kirakott homokóra egy szép vonalvezetésű karórán. Ezen már azért hallatszik hogy valószínüleg japánok követték el. A teljesen eklektikus alapokból sikerült összekalapálniuk egy meghökkentő, jól kinéző, mindenki figyelmét felkeltő, és valószínüleg emellett teljesen használható időmérőt. Ez mindenképp elismerésre méltó. Ha ezzel nem is emelkednek majd a svájci klasszikusok magasságába, akkor is sikerült egy üde színfoltot alkotni.

A SandTime

2006-ban Red Dot Design Award győztes. Nem csoda.

Hogy mi lesz abból, ha egy Steven Holtzman nevű úriember alapít egy céget, amiben a legjobb mesterek dolgoznak azért, hogy valami maradandót alkossanak? Nos kérem, az lesz a Maîtres du Temps, avagy az Idő Mesterei... Az elnevezés nem véletlen.

Steven Holtzman órákkal kapcsolatos pályafutása nagyjából 25 évvel ezelőtt indult, eladással és terjesztéssel foglalkozott az Egyesült Államokban. 1997-ben aztán megalapította a Helvetica Time Corporation nevű céget, ahol folytatta addigi tevékenységét, csakhogy most már kizárólag olyan minőségi svájci szerkezetek forgalmazásán dolgozott, mint például a Roger Dubuis vagy a Jean Dunand. Ezt végül annyira jól csinálta, hogy egyike lett a kevés észak-amerikai, elsőrangú órákkal foglalkozó független vállalkozásoknak. Alant egy Roger Dubuis-féle legenda:

Roger Dubuis Skeleton Double Tourbillon Excalibur

Persze Mr. Holtzman nem elégedett meg ennyivel, így létrehozta azt az egyesülést, ami nem pusztán egy órakészítő műhely, sokkal inkább egy teljesen új óraipari koncepció. Felkért néhány - szám szerint három - igazán hozzáértő kortárs mestert, hogy dolgozzanak ki valami olyat, ami igazán meg fogja rengetni a világot. Cristophe Claret, Roger Dubuis és Peter Speake-Marin pedig dolgozott, és végül előálltak a Maîtres du Temps első szenzációjával, a Chapter One-nal. Íme:

Maîtres du Temps Chapter One

 Nem csupán kinézetében, de tudásában is számtalan újdonságot hozott a cég első modellje. Retrográd dátum és GMT kijelzés, egy gombnyomásos kronográf és egy tourbillon. Ezeken felül két teljesen egyedi megoldású kijelzőt is kapott a Chapter One. A holdfázis és a hét napjainak megjelenítése ugyanis egy-egy forgó henger segítségével történik, amik a tok felső és alsó részén kaptak helyet. Maga a tok egyébként igen míves kialakítású és 18 karátos aranyból készül, a belső szerkezet láthatóságáról és védelméről pedig tükröződésmentes zafírüveg  gondoskodik.

2009 márciusában a svájci Baselworld2009 kiállításon mutattak be egy limitált példányszámú modellt, fehérarany tokkal és fekete számlappal, ez lett a Chapter One Limited Edition, érdemes rá vetni egy pillantást.

Maîtres du Temps Chapter One Limited Edition

A "gyenge" vizuális örömmámor után elégítsük ki lelkünk technokrata oldalát is, lássuk tehát, hogy szerkezetileg mit préseltek a mesterek az SHC02-es kaliberbe:

Kijelző:

• kiegyensúlyozott másodpercmutató
• 60 perces számláló 12 óránál
• retrográd dátumkijelzés 3 óránál
• retrográd GMT kijelzés 9 óránál
• egy perces tourbillon 6 óránál
• hét napjainak kijelzése 6 óránál, külön hengeren
• precíz holdfázis kijelzés 12 óránál, külön hengeren

Funkciók:

• kétállású felhúzó korona: alapesetben az óra felhúzása, kihúzva pedig az idő állítása a funkciója
• kronográf: korona egy gombnyomásával végezhető start/stop/nullázó funkciók

A kaliber egy 58 köves, 558 alaktrészből álló automata szerkezet, 60 óra járástartalékkal. A tourbillon körbefordulási ideje 60 másodperc.

Az Idő Mesterei azóta - Roger Dubuis, Peter Speake-Marin, Daniel Roth felállásban - elkészítették a következő időmérő szerkezetüket, amely stílusosan a Chapter Two nevet kapta. Némileg módosított és letisztultabb design, de nem kevesebb innováció jellemzi az utódot. Azt hiszem, hogy ezzel a lendülettel a Maîtres du Temps igen hamar a svájci óragyártás egére lövi fel magát, akár állócsillag státuszba is. Csak így tovább!

Ez a post a Breitling "jóbarát" órájával, a Breitling Emergency-vel foglalkozik, gondoltam kezdésnek indítsunk valami finomabb sztorival, de ígérem, később a cég és óráinak a története, fejlődése is olvasható lesz a blogon.
Az Emergency-ről minden pilóta rémálma, a "Lost" című sorozatban is látható repülőbaleset jut eszünkbe, és az azzal járó "kellemetlenségek", de lássuk, mi lehetett volna, ha mondjuk Jack kezén egy ilyen Breitling Emergency trónol...

A Breitling cég Emergency (és az utód, az Emergency Mission) karórája a Professional sorozatba illeszkednek, amelynek tagjai még többek között a nagy sikerű Aerospace és Airwolf órák is. De lássuk most az Emergency-t.

Maga a szerkezet a Breitling 76 nevet kapta a keresztségben, és egy meglehetősen nagy tudású szerkezet, de azt hiszem, ettől a gyártótól ez az elvárható minimum.

A teljesség igénye nélkül:

• SuperQuartz szerkezet (erről lejjebb egy picit részletesebben)
• Analóg és digitális kijelzés
• Stopper, köridőkkel és századmásodperces kijelzéssel
• Visszaszámláló
• Második időzóna
• Ébresztő
• 4 évre előre programozható digitális naptár

Ezeken felül persze megkapta a "szokásosnak" számító dolgokat, mint a mindkét oldalról tükröződésmentes zafírüveg, a mindkét irányban forgatható, 360 fokban skálázott lünetta, valamint a 3 bar nyomásig vízálló tok, ami egyébként rendelhető többféle kivitelben is, mint az arany, a fehérarany, valamint a titán. Íme a titán változat, sárga számlappal:

Breitling Emergency

Lássuk ezt a SuperQuartz elnevezésű dolgot, mit is értenek ez alatt Breitlingék. Adott tehát egy karóra, ami alapesetben igencsak ki van téve az időjárás viszontagságainak, hiszen az ember csuklóján kap hideget-meleget (tessék elolvasni Sundance Citizen tesztjét a mostoha körülményekről... :D ), szó szerint is. Ilyenkor a hőtágulás következtében az illesztések lazábbak, szorosabbak, ez bizony kihat az óránk pontosságára is. Ezt küszöböli ki a Breitling azzal, hogy a SuperQuartz szerkezettel szállított órái tartalmaznak egy beépített hőmérőt, és ennek a jelei alapján a szerkezet korrigálja a hőmérsékletingadozásból eredő várható pontatlanságot. Saját bevallásuk szerint ezzel a különféle extrém időjárási viszonyok között tesztelt órák mindössze 15 másodperces pontatlanságot mutatnak éves viszonylatban, szemben a hagyományos quartz szerkezetek átlag 150 másodpercével. Persze kérdés itt, hogy mi számít extrém időjárási körülménynek, hiszen a gyár működési tartománynak a -10 és +85 Celsius fok közötti sávot adja meg. És ezeket az adatokat kihúzott antennával, működő jeladó mellett is hozza a szerkezet. Impresszív.

És hogy mitől több ez az óra, mint egy "hagyományos" pilótaóra? Nos, ami a különbséget adja, az a vészjeladó. A tokban ugyanis kialakításra került egy, az óraszerkezettől fizikailag és áramellátásilag is különválasztott, két antennával rendelkező adó. Az eszköz működtetése pofonegyszerű, az alsó koronát kicsavarva, majd az antennát teljesen kihúzva már aktiváltuk is azt, indulhat a reménykedés. Innentől kezdve ugyanis a két 3V-os lithium elemnek köszönhetően nagyjából 48 órán keresztül fogja a jeleit sugározni, mégpedig a hagyományos repülési vészfrekvencián, 121.5MHz-en. Az észlelési távolság természetesen erősen függ az adott terepviszonyoktól, valamint a jelet fogó repülőgép repülési magasságától, így aztán a hatásos távolság 7km-től (hegyvidék, erősen egyenetlen terep) akár 400km-ig (ideális eset, hegytető) is terjedhet.

Kihúzott állapotban az antenna

Hasznosságához kétség sem férhet. 2003. januárjában két brit pilóta - Steve Brooks és Hugh Quentin-Smith - egy saroktól sarokig tartó expedíción vett részt. Mikor a helikopterük 100 mérföldre Antarktisz partjaitól lezuhant, szinte kizárólag az órájukba épített jeladóban bízhattak.Mint kiderült, nem hiába, ugyanis egy közelükben elhúzó repülőgép észlelte a leadott vészjelzést, és nem sokkal később kimentették őket. Egy korábbi - 1995 - esetben 13 ember életét mentette meg az egyikük Emergency-je, mikor raftingolás közben balesetet szenvedtek Mata-Ranginál, szinte közvetlenül az után, hogy a Breitling elérhetővé tette a nagyközönség számára ezt a modellt. Azt hiszem, ennél imponálóbb és meggyőzőbb bemutatkozásra nem is lett volna szükség.

A legendás órának létezik több változata is. Készült kizárólag katonai felhasználásra szánt modell, ennek a jeladója is más frekvencián üzemel (243MHz). Ezen felül megjelent azóta az "utód", ami inkább egy civileknek szánt verzió, ez pedig az Emergency Mission. Számos ponton módosítottak tokon, valamint a számlap kialakítása is a hagyományosabb irányvonalat igyekszik követni. Másik kalibert (B73) kapott, valamint lehagyták róla a katonai verzión még megtalálható másodlagos antennát. Az alapkoncepció azonban csaknem 15 éve változatlan, így bárki is tesz szert egy ilyen órára, egészen biztos lehet benne, hogy a minőségben és a tudásban nem fog csalódni.

Ők azok akiket egyszerűen nem volt szívem úgy bemutatni hogy fogom egyik modelljüket és annak részletes ismertetése kapcsán "mellesleg" megemlítem a gyártó céget is. Ilyen szintű elmeháborodottság amit ezek a srácok művelnek, az ennél jóval többet érdemel.

Tehát az Urwerk mint "címke" erősen visszatérő jellegű lesz, annál is inkább hogy most valóban csak rövidebben a gyártó kerül bemutatásra, de mézesmadzag elhúzás gyanánt jelzem előre, holnap UR-103T leírás. Ahol bekezdések telnek majd el csak azzal is, hogy hogyan is kell leolvasni róla a pontos időt. Íme:

Az Urwerk órás körökben - és elismertségéhez képest - extrém fiatal cég, 1995-ben alapította két testvér, Thomas és Felix Baumgartner (hol máshol, mint Genfben). Kettejük órásmesteri tudását tökéletesen egészíti ki a hozzájuk csatlakozott Martin Frei designer-i tapasztalata. Az órákat elnézve pedig ehhez a teljesítményhez valami plusz őrület is kellett, aminek forrásáról diszkréten hallgat mindenki. Természetesen minden mechanikus működésű, minden alkatrészt kizárólag kézzel gyártanak, áraik pedig szürreálisak.

A cégnév telitalálat. Urwerk. Egybeolvasva, és kiejtve, németül ugyanúgy hangzik, mint az "Uhrwerk", azaz "óramű". A Werk egyéb jelentései: munka, fejlesztés. És a legszebb: az "Ur" szócska egy sumér város neve, ahol bizonyítottan már 6000 évvel ezelőtt hatalmas napórákkal, fejlett időmérést végeztek (UPDATE: Köszönjük a kommenteket, igen az "ur" előtag németül valóban jelent "ősi"-t is, plusz jópont a cégnévnak). Ennél szebb szójátékot nem is kívánhatnánk.

Szerencsére itt nem fogyott el a lendület, maradt némi kreativitás az órákra is. 2003ra elkészült az UR-103, ami az azévi Baselworld-ön (lesz poszt magáról a kiállításról is) már komoly visszhangot keltett. Innentől pedig csak elrontani lehetett volna, de Urwerkéknek az nem megy, a 2009es UR-103-Tarantulával (a 103T felújított változata) és a CC-1-es modellel (nem kevés olyan mechanikus megoldást tartalmaz amit még óra soha nem mondhatott magáénak) végképp bizonyították hogy helyük van a piacon, valamint hogy tökéletesen elborultak mindannyian.

UR-CC1

Az említett órákról természetesen lesz külön poszt a közeljövőben.

Ha már szóba került az imént, akkor fejtsük ki bővebben:

A probléma adott: az igen apró elemek terhelése nélkül megoldani a karórák mutatóinak és számlapjának megvilágítását, hogy sötétben is leolvasható maradjon a pontos idő. A feladat nem is olyan egyszerű.

Először is kislexikon, mivel sokan keverik a fogalmakat:

Alapvetően lumineszcens festékréteg felvitelével kialakított megoldásokkal fogunk találkozni. Mi is az a lumineszcencia (azon kívül, hogy igen szép szó)? : Definíciója szerint hidegtest-sugárzással létrejövő fény. Tehát nem lánggal égés, izzás például. A lumineszcenciának rengetegfajtája létezik, például a biolumineszcencia is. Itt élő test (szentjánosbogár) bocsát ki fényt.

A sok közül számunkra három típus fontos:

1. Fluoreszkálás: olyan anyag tulajdonsága, ami UV fény hatására a beeső UV (azaz láthatatlan) fényt elnyeli, és azonnal, látható fény formájában kibocsátja. A régebbi órák számlapjának festése többek között ezt a tulajdonságot is hordozta.

2. Foszforeszkálás: Ez már az igazi "nappal feltöltődik - sötétben világít" festék tulajdonsága. Régebben cink-szulfid, ma pedig (szándékosan) szennyezett Stroncium Aluminate (nagyjából ez lesz a Super-LumiNova) használatával érik el. A működés fizikája megegyezik a fentivel, de a fénykibocsátás jóval a beeső fény kiiktatása utánig megmarad, ezért használható az óra- és egyéb számlapok, kijelzők éjjeli megvilágításához.

a Super-LumiNova

3. Radiolumineszcencia: Itt sugárzó anyag bomlása során fellépő fényjelenségről beszélünk. A legtöbbször béta-sugárzást kibocsátó izotópot használnak, ennek megvan az az előnye, hogy nem hatol át az óra burkolatán, tehát semmiféle egészségkárosodást nem okoz. Meg kell azonban jegyezni, nem egy búváróra (amikben előszeretettel használják, magas fényereje, és akár évtizedekig önállóan világító tulajdonságuk miatt) használati útmutatásában szerepel a "dobja el és fusson" utasítás az óra rommá törése esetére... 

az UZI protector: így világít évtizedekig, éjjel nappal

Az 1900as évek elejétől alkalmazzák a radiolumineszcenciát, azonban eleinte a fel nem ismert veszély miatt a Rádium izotópjait használták előszeretettel órák és repülőgép-műszerek világításának megoldására. A felhasználók még csak-csak megúszták kisebb sugárterheléssel, de a gyártósorokon a számlapokat festő munkások legtöbbje komoly sugárbetegségekre tett szert. Manapság ezért csak tríciumot használnak ilyen célokra, azt is csak professzionális búvárórákban, a többit pedig megoldja a Super-LumiNova.

Ami pedig - mint említettük - egy foszforeszkáló anyag, semmiféle káros sugárzást nem bocsát ki, nem is mérgező, és fényereje 10-szerese a régebbi foszforeszkáló megoldásoknak. További előnye hogy nem "öregszik", kapacitása évek múltán is ugyanakkora mint újkorában. Cserébe víztől óvni kell, ha egyszer beázik az óra (amire azért amúgy is illik figyelni hogy ne történhessen meg), akkor az erőteljesen roncsolja a festést.

A Super-LumiNova a kerek számokat szereti: elődjeihez képest nagyjából 10x erősebb fényt, 10x hosszabb ideig bocsát ki (eddig a jó hírek), valamint 10x drágább. De a fentiek tükrében nem csoda, hogy manapság már nagyon sok, komolyabb foszforeszkáló bevonattal ellátott órában ez az anyag található meg.