A nem túl nagy múltra visszatekintő (ejtsd: egészen fiatal) angliai óragyártó, a Bremont nem megy a szomszédba némi erős marketingfogásért. Erre jó példa hogy az MB1 / MB2 karóra párost nagyjából az összes órával fogallakozó hírportál felveszi a hírei közé.

A Bremont beállt a sorba, és a kissé elcsépelt, de bombabiztos sikerre predesztinált fonalat vette fel: "pilótaórákat" gyárt és forgalmaz. Nick és Giles English, két testvér és profi pilóta jellemzően svájci szerkezetek felhasználásával (Soprod/ETA, COSC minősítéssel), angliában gyártott és tervezett tokozással és designnal készíti az egészen sikeresnek mondható kollekciókat.

Bremont MB-1

A Bremont (azon kívül hogy a weblapján is zseniálisan építi az image-t, az összes létező angol híresemberre felpakolt, lefotózott, webre kirakott Bremont órával,) most gondolta összefog a Martin-Baker-rel, akik a világ legrégebbi, talán legnagyobb tapasztalattal bíró (vadászgép-)katapultülés gyártó cége. Saját statisztikáik alapján üléseik eddig 93 különböző légierő kötelékében, 60 év alatt 7283 dokumentált esetben mentették meg a pilóta életét.

Bremont MB-2

A Bremont tehát most a Martin-Bakerrel összefogva megalkotta (nyilván ebből a Martin-Baker "dolga" maximum a hype generálása és esetleg a tesztelés volt) az MB1-et, amit követ majd az MB2 is, de utóbbi még tervezés alatt áll. Az MB1-et a Martin-Baker bevizsgálta, és kitette a modelleket katapultálás során fellépő hirtelen és nagy gyorsulásoknak. Természetesen az óra kibírta mind a 15G-s "katalpultálás", mind a 15G-s "rakéta-begyújtási", mind a 30G-s stabilizáló-ernyő nyitási és becsapódási gyorsulást (lassulást).

Az érdekes rész most következik: Az MB1 szabadon megvásárolható...... mindazok számára, akik már katapultáltak élesben egy Martin-Baker katapultüléssel. És ezt a Bremont teljesen komolyan gondolja. Az óra 2009 novamberében jelenik meg, 2900 Fontos árcédulával, plusz ha valaki venni szeretne egyet, akkor igazolnia kell a fenti kis incidenst egy Martin-Baker üléssel, cserébe a katapultálás "statisztikai sorszámát" az órára gravírozza a Martin-Baker adatai alapján a Bremont. 

Egy ilyen elhasználása után már be is lehet fáradni az üzletbe egy MB-1-ért

Az MB1 zafírkristály üvege 9 rétegű tükröződésmentes bevonattal készül, közepesnek mondható 43mm-es átmérőjű tokkal, bőr vagy vászon szíjjal. Az MB2 áráról és megjelenéséről egyelőre nincsen információ.

Előző posztunkra számos hozzászólás érkezett, az Astron kapott hideget meleget, a Bexei nyilván csak dícséretet és elismerést (egyelőre sajnos nem voltak sikeresek Becsei Úrral való kapcsolatfelvételi próbálkozásaim), és szerencsére számos olyan komment is született, ami kicsit megvilágítja a magyar óragyártás történetét. Most pofátlan módon simán összeollózom amik a kommentekből kiderültek. Lássuk.

Jazzcool: "a múltban tudomásom szerint volt magyar zsebóragyártás talán Szentgotthárdon, Első Magyar Óragyár Rt. volt a neve". Úgy tűnik a "Hungária" zsebóra például ott készült. (erről később lesz még információ).

A MOM (Magyar Optikai Művek) biztos hogy gyártott számos asztali- és ébresztőórát, íme egy példa.

Jollytall: "Szigeti Nándor nevű ükapám és fia ismert óragyártó volt (Szigeti Nándor és Fia néven futottak az órák). 1867 körül kezdték, a Ferenciek tere 2 alatt volt a műhely/bolt. Én csak asztali órákról tudok, de még én is nyomozom. Egy angliai aukción láttam egyet, de már lekéstem róla. Az Éjszakai Pillangók című könyvben (igen a bordélyokról van szó benne), mint kortörténeti dokumentum szerepel benne egy korabeli hirdetés tőlük.

Arról nincs információm, hogy milyen szerkezet volt bennük."

A Vaterán sikerült is találni egy gyanús darabot (a leírást érdemes megtekinteni).

És köszönjük Axsmrl-nek az Index fórumos hozzászólást, amit most szintén lesz képem kimásolni ide, mert nagyon sok érdekes információ olvasható benne:

"A hazai óragyártásnak pedig túl nagy gyökerei sajnos nincsenek. Több ismert, jónevű órás meglehetősen nagy számban forgalmazott svájci werkes, de hazai tokba, itthon tett zseb- és karórákat (Brauswetter J., Fischer A. stb..). 

Kis számban mindenféle beépítés előfordult, de ilyen még ma is készül.
Készült zsebóra (Uránia, Hunnia, Turul és még jó pár névvel) a Szentgotthárdi Óragyárban viszonylag nagy számban az 1910-es és 20-as években, itt még részben hazai összeszerelésű szerkezetek is előfordultak, de ezek is alapvetően olcsó (cilinderes) svájci alapwerkek voltak. Ezek az órák még ma is viszonylag gyakoriak, nekem egy egész doboz van belőlük, de jellemzően romos állapotban.
Fogalom volt viszont a "pesti aranytok", egészen a 40-es évek végéig, ezek jó minőségű, itthon, sorozatban gyártott aranytokok voltak, amelyekben gyakran kimondottak komoly és értékes (IWC, Omega stb..), de eredetileg nem nemesfém tokos órákat építettek át.
A XIX. században, a valóban műhelyszinten manufakturális gyártás korában készültek valóban minden ízében hazai, itt tervezett, készített zsebórák, persze néhány darabos mennyiségben. Nekem is volt a kezemben hazai gyártású, Kiegyezés körüli korú spindli. 
Asztali és ébresztőóra készült nagy számban (MOM, Óragyár), teljes egészében hazai kivitelben. Ezek egyszerű, de robusztus pecekgátszerkezetes órák voltak, még ma is igen nagy számban fordulnak elő. Készültek svájci betétjáratos órák is (ahol a futómű-alap hazai, de külön, jó minőségű, import svájci horgonygátszerkezetes betétjáratot alkalmaztak, ezek a pecekgátszerkezetes óráknál sokkal jobb pontosságú-tartósságú kivitelek voltak). A II. Világháború idején a MOM gyártott tüzérségi gránátokba való időzítő óraművet is (pecekgátszerkezetes konstrukció, később ébresztőóra is készült belőlük). Sajnos ez az iparág a 70-es években végleg elhalt, de MOM ébresztő és asztali, illetőleg Óragyári asztali óra még akad elég szép számban.
Saját, említésre méltó kar v. zsebóraszerkezettel nagyobb mennyiségben sohasem tudtunk piacra lépni, fejlesztések sem történtek ebbe az irányba. Mint annyi minden más, ez is kimaradt..."

Egyelőre ennyi történelmi információt sikerült összeszedni - nagyon köszönjük a kommenteket! A jelenre, azon belül a Bexei-re hamarosan visszatérünk.

Azt hittem, kőkemény fába vágom a fejszémet, mikor arra adtam a fejemet, hogy James Bond óráinak szánjak egy posztot. Aztán persze kiderült, hogy elég sokan készítettek már gyűjtést a témában, azonban ezek legtöbbje vagy a Q-féle beépített csinnadrattára koncentrált, és magát a kiinduló szerkezetet éppen csak megemlítette, vagy pedig kizárólag angol nelven (jobb esetben) érhető el. Mi most kicsit belemerülünk, hogy vajon mi volt az alap, amire a lézeres, telefaxos, vágókorongos kütyük épültek.

Nyilván nem kell felhánytorgatnom olyan sztereotíp megállapításokat, mint hogy a karóra férfias dolog, és egy jól megválasztott karóra öltözteti az embert, stb. Azonban van egy ember, akire ezek a közhelyek úgyanúgy "ráhúzhatók"... James Bond a velejéig férfias, akár még John McClane-féle koszos-fehér atlétatrikóban is képes a leghűvösebb eleganciával a túlvilágra küldeni tetszőleges számú ex-szovjet titkosügynököt, és olyan hihetetlenül elegáns, hogy négy órányi kemény testedzés és három órányi tűzpárbaj utána is élére vasalt nadrágban képes bárhol megjelenni. Esetleg ha mégsem, akkor sem tűnik fel senkinek az a pár redő. Gondolom innentől egyértelmű a párhuzam, férfias férfihez férfias karóra dukál, és a helyzet az, hogy a filmek készítői eléggé meg is adták a módját.

Az első Bond természetesen Sean Connery volt, többek véleménye szerint máig a legideálisabb ügynök-alkat. Első filmje a Dr. No volt, 1962-ben. És hogy mivel indították el a 007-es órás karrierjét? Egy Rolex Submarinerrel. Az 1974-ben megjelent Az aranypisztolyos férfiig nagyjából meg is tartották a modellt, így összesen 9 filmen át láthattuk kedvenc szuperkémünket ebben az órában üldözni a gonoszt. Néhány exkluzív kitérőt persze mindig tettek a készítők, de erre később térek ki, előbb lássuk azt a bizonyos Rolexet.

A első Submariner modell, a ref.6204 1953-ban jelent meg, és előremutató formatervével gyakorlatilag azonnal sikert aratott. A gyár 600 láb mélységig garantálta a vízállóságot, így hamar az extrém sportot és veszélyes foglalkozást űzők kedvencévé vált. Ez a változat nagyjából 1956-ig változtatások nélkül maradt gyártásban, közben azonban már 1955-ben kiadták a Ref.6200-át, ami az előző modell továbbfejlesztése volt. Igen fontos változtatásokat hajtottak végre rajta, mint például a korona megnagyobbítása, a kesztyűben történő használat megkönnyítésére... Természetesen ezen felül egyéb újdonságokat is tartogatott az óra a felhasználói számára, például ezen a szérián jelent meg először a Triplock prototípusa. Ezen ugyan még nem, de a későbbi Rolex karórák koronáján megtalálható 3 pont a Triplock védelemmel ellátott órák védjegye azóta is. Ez a védelem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy erre az órára a gyártó 660 láb mélységig garantálta a vízállóságot.

1956-tól kisebb érdekesség történik a Submarinerek gyártásánál, ugyanis a Ref.6536 és 6538-as típusok arról híresek, hogy kétféle kaliberrel gyártották őket. Ezek között a modellek között ugyanúgy megtalálható az eddigi Submarinerek A296-os szerkezete, mint az új 1030-as. Ennek a kalibernek a megjelenése azért mérföldkő a típus történetében, mert az ezzel szerelt órák már olyan precizitással működtek, hogy bizony a számlapon a következő felirat használatára lettek jogosultak: "Officially Certified Chronometer". És itt bizony el is érkeztünk ahhoz a típushoz, amelyikre mindenki annyira várt. A Submariner sorozat egészen 1958-ig gyártott mindegyik példányát - a Ref.5508-ig bezárólag - szeretik ugyanis James Bond-féle órának nevezni, erre azonban "hivatalosan" csak a 6538 jogosult, lássuk tehát a Sean Connery által viselt Rolex típust:

Rolex Submariner Ref.6538 "James Bond"

Innentől kezdve gyakorlatilag változtatás nélkül hordta a 007-es ezt a típust, az első említésre méltó változás az 1973-ban megjelent Élni és halni hagyni című filmben történt, itt azonban időzzünk el egy kicsit. Nemcsak, hogy James csuklóján tűnt fel egy új Rolex modell, hanem egy olyan óraipari különlegesség is helyet kapott a filmben, amelyik mindenképpen megérdemel pár szót ezen cikk keretein belül. De nézzük előbb az aktuális Submariner verziót. Az ide vonatkozó modell a keresztségben a Ref.5513-as elnevezést kapta. Kétfajta kaliberrel volt hozzáférhető (1530 és 1570), és jellegzetessége, hogy a korona körül elég komoly méretű, "nagy szarvaknak" nevezett védelmet kapott. Ezen kívül érdekesség még, hogy mivel viszonylag alapmodellnek számított, az óra nem kapott kronométer minősítést. Íme egy korai (bal oldalon) és egy későbbi verzió:

Rolex Submariner Ref.5513

Egészen az 1974-es Az aranypisztolyos férfiig használták a márka modelljeit, 1977-től egy elég éles váltással eveztek más technológiai vizekre, de erről egy kicsit később.

És hogy mi volt az az óra, ami akkoriban ennyire lázba hozta a világot? Ráadásul megjelenését valamilyen mértékben az akkori technológia váltás előszeleként is értelmezhetjük. Nos, ez volt a Hamilton Pulsar P-2. Az eredeti Hamilton Pulsar 1971-ben jelent meg, és a világ első karórája volt, amelyik nem tartalmazott mozgó alkatrészt. LED-es technológiával működött, akkoriban gyakorlatilag az elektronikai fejlődés csúcsát képviselte. A Hamiltonnak meg is gyűlt a baja vele, nagyjából nem volt olyan példány, amelyik hibátlanul működött volna, szinte mindegyikben cserélték a szerkezetet egy robosztusabb változatra.

Hamilton Pulsar P-1

Akkori szemmel nézve a Hamilton órája hihetetlen fejlesztéseket tartalmazott, kicsit ássuk is bele magunkat.

Az egész szerkezet egy 50-szer feltölthető, igen kis méretű ezüst-cink akkumulátor köré épült. Ez adta az energiát a 32.768Hz-en rezgő kvarckristálynak, ami az akkori elektromechankus időmérők rezgésszámának a négyszerese volt. Ez igen nagy pontosságot tett lehetővé a Pulsar számára, ugyanis a pontatlansága átlag 3 másodperc volt, havonta... A kristály frekvenciáját bináris számlálók osztották le kisebb értékekre, majd ezek az impulzusok táplálták az áramköröket. A kijelző működése elég érdekesen volt megoldva. Kizárólag gobnyomásra működött, hogy minél több energiát takarítsanak meg. Megnyomjuk a gombot, a kijelzőn megjelenik az aktuális idő, majd el is tűnik, a minél további működés érdekében. Mint említettem, a kijelző LED-es technológiával működött. Az első számjegy kivételével mindegyik egy 27 pontot tartalmazó mátrixból épület fel, mindegyik apró kis piros pont egy-egy gallium-arzenid dióda volt. És innováció? A mai telefonokban kezdenek megjelenni a fényérzekelők, ami a külső fényerő hatására automatikusan állítja a kijelző fényerejét. Nos, kérem szépen, 1971, Hamilton Pulsar, a szerkezet már tartalmazott ilyen fényérzékelőt, és a külső fény mennyiségének függvényében erősebb vagy gyengébb világításra bírta a diódákat...

A szerkezetet folyamatosan fejlesztették, javították, ennek az eredménye lett a P-2, amelyik az Élni és halni hagyni Bond filmben is szerepelt.

Hamilton Pulsar P-2

3 évnyi szünet következett a Bond-érában, a Pulsarral érkező új idők szelei nem hagyták nyomtalanul a 007-es filmeket sem. A '70-es évek egyébként is a nagy svájci óraipari válság időszaka, szinte hetente mennek tönkre nagy múltú óraipari manufaktúrák a piacra beáramló japán kvarc-dömping következtében. Ezen nem sokat javított a Bond-filmek reklámértékben a kereskedelmi tévékkel vetekedő pedigréje sem, ugyanis egy új márka jelenik meg kedvenc ügynökünk kezén, ez pedig a japán Seiko.

Ha a Hamilton órája a LED-es technológia csúcsa volt, akkor a Seiko 0674-5009 minden bizonnyal az LCD-s órák között viselhetné ezt a címet. Persze mai szemmel nézve "csupán" egy kvarcóra, de gondoljunk bele, hogy mondjuk az Apple iPhone-ja milyen robbanással tört be a piacra, próbáljuk ezt a lepedőt ráhúzni az akkor szárnyait bontogató kvarckristály vezérlésű, LCD kijelzős órákra. Nem csoda, hogy a svájci óragyárak kvázi rettegésben élték le az elkövetkező 10-15 évet...

Seiko 0674-5009

1981-ben jeleneik meg a Szigorúan bizalmas (For your eyes only), ami egy új Seiko modellt hozott a rajongóknak. Kvarc szerkezet, digitális és analóg kijelzés, ez volt a Duo-Time H357.

Seiko H357

 Ami érdekesség, hogy ezekről az órákról adatgyűjtés közben igen kevés anyagot találni, hiszen gyakorlatilag nincs elődjük, elődmodelljük. A kvarcóra techonológia abban az időben olyannyira gyerekcipőben járt, hogy igazából ezek azok a modellek, amikből a további szériák kifejlődtek, ezek a szerkezetek a modernkori karórák pionírjai.

1983-ban, az Octopussy c. filmben feltűnik még egy Seiko érdekesség (pontosabban kettő is), a G757 Sports100-as modell, osztott LCD kijelzővel, sok-sok "kütyüvel", azonban ez is "csak" a kvarcórák fejlődésének egy apró állomása, techonlógiailag nem igazán hoz már újítást.

Seiko G757 Sports100

Valószínűleg érezhették ezt a készítők is, így aztán a '87-es Halálos rémületben (The living daylights) több meglepetést is tartogatott. Új Bond (Timothy Dalton), régi ismerős órafronton (Rolex Submariner). Dalton a '89-es Magányos ügynök (Licence to kill) c. epizódban annyira aktuális, hogy az 1989-es modellévi Rolex Submariner Date modellt viseli a filmben, méghozzá egy Ref.16610-et, aminek a szerkezete egy COSC-minősítésű 3135-ös kaliber.

Rolex Submariner Date Ref.16610

Erre a modellre alapozva a Rolex a típus megjelenésének 50. évfordulójára kiadott egy exkluzív modellt, ami sztem a sorozat messze legszebb darabja, bár tudom, hogy ezért a kijelentésemért a keményvonalas Submariner-hívők meg fognak lincselni. Megmutatom ezt a változatot is, tessék mindenkinek magának eldöntenie, hogy tetszik-e vagy sem.

Rolex Submariner 16610LV

Ezután a rövid visszatérés után végleg nyugdíjazzák a gyártó modelljeit, ismét megújul a sorozat, óra- és színészfronton is. Némi kihagyás után, 1995-ben jön az igen nagy sikerű Goldeneye, Pierce Brosnannal a főszerepben, és egy eddig a szériában nem szereplő márkával, az Omegával.

Az Omega története egészen 1848-ig nyúlik vissza, mikor is a 23 éves Louis Brandt létrehozza La Chaux-de-Fonds nevű városkában a műhelyét, ahol a nappali órák világosságát kihasználva preciziós zsebórák összeszerelésébe fog.

Tudom, hogy ezért jár még egy megkövezés, de "hivatalból" muszáj megemlítenem azt az szerkezetet, amit a cég 1901-ben készített el. Ekkor ugyanis egy speciálisan motorosok számára fejlesztenek ki egy órát, amit közvetlenül a benzintankra lehetett applikálni.

1943-ban jelentkeznek az első automata szerkezetű karórájukkal, innen már egyenes út vezet az 1948-ban megjelenő Seamasterig. Láthatjuk, hogy ez a sorozat is lassan emberöltőnyi múltra tekint vissza, nem kevés ideje volt tehát fejlődni, finomodni a szerkezetnek az 1995-ös Bond-beli megjelenésig.

Omega Seamaster 1948

Mivel az Omega Seamaster sorozata, de még azon belül a Professional széria is olyan nagy mennyiségű órából áll, hogy gyakorlatilag az év végéig ki tudnánk tölteni vele a blogot, ezért tökéletesen öncélúan kiemelnék pár érdekesebb Seamaster darabot, hogy lássuk, hogy fejlődött a gyártás az Omega és a Seamaster berkein belül.

Elsőként nézzünk mindjárt egy igencsak kevéssé szokványos darabot, 1970-ből. Ennek az adja a különlegességét, hogy olyan funciókat kapott, amik egyébként nem jellemzőek az átlagos Seamaster szériára. Nézzük csak:

Omega Seamaster GMT 1970

Már a színek sem egyszerűek, a kék különböző árnyalatai ugyanúgy megtalálhatók rajta, mint a sárga variációi. Az óra kapott egy 24 órás mutatót, valamint több kijelzőt is. Található rajta 9 óránál egy GMT, 6 óránál egy 24 órás, 3 óránál pedig egy dátumkijelző.

1988-ban jelenik meg az Omega Seamaster Professional, 200m-ig vízálló tokkal, fekete vagy kék számlappal, forgatható lünettával. Kvarc és automata szerkezettel egyaránt elérhető. 1992-ig gyártják változtatás nélkül, de akkor is csak a mutatók formáját dolgozzák át a könnyebb leolvashatóság érdekében.

Az igazi változásokat a harmadik széria hozza. Átalakították a tok formáját, a korona nagyobb védelmet kapott, valamint teljesen másfajta szíj került rá, ettől a verziótól ugyanis nem integrálva volt a rögzítése a tokba, hanem különállóan kapcsolódott hozzá. Ennek a változatnak a jelölése nem hivatalosan a "James Bond" volt. Nyilván mindenki sejti, miért. Bizony, a Seamaster Professional 3. szériáját viselte Pierce Brosnan az Aranyszemben.

Omega Seamaster Professional "James Bond Choice"

Kisebb baki, hogy a film ugye 1995-ben játszódik, azonban a nyitójelenetek, ahol James detonátornak használja az órát, 7 évvel korábbra datálódnak, akkor azonban ez a változata a Seamaster Professionalnek még bőven nem volt forgalomban...

A következő 3 Bond-film 3. széria automata kronográf verzióját használja, aminek hivatalos jelölése 2531.80. Ezek az órák az Omega 1120-as kaliberével készültek, ami az ETA 2892-A2-őn alapul. Ez ma talán az egyik legsokoldalúbb szerkezet, a Breitlingtól kezdve a Cartier-én át az IWC-ig nagyjából az összes nagy múltra visszatekintő svájci gyártónak van ezen a kaliberen alapuló karórája.

Omega kaliber 1120

Az Omega persze rendesen átdolgozta az eredeti változatot. A kiinduló szerkezetet 23 kövesre alakították át (21 volt), és ezen felül sok olyan módosítást végeztek rajta, amivel a svájci óraipar egyik legremekebb, kronométer minősítésű kaliberét hozták létre.

Órafronton változást ismét csak a színész lecserélése hoz, a gyártó azonban marad az Omega. Daniel Craig csuklóján a Casino Royale c. filmben egy Seamaster Planet Ocean Big Size trónol, hivatalos nevén 2900.50.91. Szinte mellékesen merem megjegyezni, de természetesen ezek az Omega jelölések meglehetősen precízen segítenek beazonosítani az órát, minden egyes számjegynek pontos jelenetése van, de ezek magyarázata egy külön posztot érdemelne, így erre most nem térek ki. Egyelőre legyen elég annyi, hogy számunkra az első négy számjegy az igazán érdekes, ezekből a sorozatszám első jele, a "2"-es utal a Seamaster szériára, a második számjegy a tok és a szíj kialakítására, a harmadik a szerkezet típusára, a negyedik pedig azonosítja a lünettát.

Omega Seamaster Planet Ocean 2900.50.91

 Következő és egyben utolsó szerkezetünk az eddigi utolsó filmben, a Quantum csendjében tűnt fel. A gyártó természetesen maradt, az új típus azonban a 2201.50. Ez a változat az Omega 2500-ás kalibert használja, amely 48 órás járástartalékkal rendelkezik. Az üveg mind a két oldalán tükröződésmentes bevonattal ellátott zafírüveg. Ez utóbbi két óra különlegessége, hogy a Bond filmekben használt Seamaster Professional óráknak megjelenésük óta védjegyük volt a kék számlap, ezek a modellek azonban feketében pompáznak, utalva ezzel akár a teljes széria megújulására is.

Omega Seamaster Planet Ocean 2201.50.00

Ezeken kívül természetesen még igen sok modell szerepelt a sorozatban, azonban ezekkel komplett blogot lehetne megtölteni. Érdekességképpen meg lehetne említeni a geiger-számlálós Breitlinget, vagy akár a TV-képernyős Seiko modellt, de azt hiszem, hogy a fő márkák áttekintésével nagyjából így is átfogó képet kaptunk a Bond-sorozat karóráiról. Az első Rolex modell még arra hasonlított, amit annak idején Ian Fleming, a könyvek írója elképzelt, azonban az utolsó modellek már egészen más vonalat képviseltek. Fontos szempont volt az egyszerűség, átláthatóság, a producerek szerint ezek a modellek jobban illettek a Daniel Craig által megformált "új Bond" karakterhez. Kíváncsiak várjuk, hogy a következő filmek milyen újdonságokat hoznak, akár technikai akár órák tekintetében. Természetesen ez utóbbival kapcsolatban mi is itt leszünk és figyelünk.  Addig viszont csak remélni tudjuk, hogy még sok izgalmas kalandban lehet részünk a képernyők vagy a mozivásznak előtt.

Személyesebb jellegű poszt következik, hátha valakit ilyen is érdekel :)

Ma végre elcipeltem a Promastert kedvenc órásomhoz, ahol (sajnos 2 hét alatt, de) elvileg kapnak a mutatók és az indexek új foszfort, üvegnek polír, kicsit rendberak rakoncátlankodó módválasztó gomb, szétszedés miatt új tömítések, satöbbi. Ezzel a fenti posztban leírt pár probléma meg is oldódik rögtön, remélhetőleg. Kíváncsi leszek az eredményre, majd beszámolok arról is.

Pár szó a blogról:

Nagyon örülünk hogy viszonylag olvasott lett egészen hamar, lelkesedünk, örülünk, email kupacokra válaszolunk, minden szuper, köszönjük!

Jövő héttől pedig igyekszünk belevágni olyan témákba (egy harmadik társszerző is kilátásban van ehhez, ugye Szilcsi? :) ), amiket kértetek: technikai leírások, kaliberek, "hétköznapibb" órák, különböző szerkezetek összehasonlítása, alapismeretek, ilyesmi.

Kérdések, téma-javaslatok, kérések, bármi jöhet kommentbe.

Várjátok a holnapot, elvileg Drichardka jóvoltából hétvégi szuperposzt érkezik :)

Ismét egy érdekes koncepció. Karkötőbe épített óra, vagy órából kialakított karkötő, mindenféle "számlap" nélkül.

Nyilván inkább női darab mint férfi, emellett modern és merész, de - főleg kikapcsolt állapotban - nem túl nőies, mint karkötő. Hironaio Tsuboi japán tervező műve, azért tőle megkérdezném, szerinte melyik nemnek áll igazán jól ez a - polcon - nagyon mutatós darab.

Az óra, ha minden igaz, 2009 folyamán gyártásba is kerül, ezüstből fog készülni, áráról egyelőre nincsenek információk.

Ha valakit megkérdezünk, hogy melyik az a márka, amelyik a pilótaórákkal kapcsolatban először eszébe jut, szinte biztos, hogy nagyon nagy százalékban a Breitling és a Fortis lesz a válaszok között a befutó. A kettő közül nézzük most a régebbi múltra visszatekintőt. Igen, a Breitlingről lesz szó.

1884-et írunk, a helyszín a svácji Jura hegység, St.Imier városa. Egy Léon Breitling nevű úriember éppen itt nyitja meg első műhelyét, ahol kronográfok és tudományos, valamint ipari célra készített preciziós számlálók készítésére szakosodik.

Léon Breitling és egy korabeli szerkezete

1892-re már olyan mértékű a vállalkozás növekedése, hogy válaszul Breitling Úr átteszi székhelyét La Chaux-de-Fonds-ba, a svájci órakészítés akkori fellegvárába. A város több nevezetessége közé tartozik például az az érdekesség, hogy itt született Louis Chevrolet, a később róla elnevezett autógyártó cég alapítója. A helység fejlődése egyébként igen figyelemre méltó, hiszen míg az 1800-as évek legelején mindössze 5000 lakosa volt, addig a szóban forgó órásműhely ideköltöztetésekor már több, mint 23000.

1903 decemberében aztán a Breitling cég későbbi jövőjével igen szorosan összefüggő esemény történt. Észak-Karolina állam, Kitty Hawk, Orville Wright levegőbe emelkedik az első, motor hajtotta, levegőnél nehezebb repülő szerkezettel. 12 másodpercnyi repülésének hatása alapjaiban fogja megváltoztatni a világot. A repülés töretlen és hihetetlen fejlődésére utal, hogy mindössze 6 évvel később, az 1-es számú francia pilótaigazolvány birtokosa, Louis Blériot 37 perc alatt teszi meg a Calais és Dover közötti távot, ezzel szintén történelmet írva.

Az első, csuklón hordható kronográf

Az I. világháború kitörésének évében Léon Breitling halálakor, a vállalat vezetését fia, Gaston veszi át. Megfogalmazódik benne egy pilóták számára készített, csuklón hordható, pontos időmérő szerkezet gondolata, amelyet 1915-re el is készít. A következő évek a repülés és a kronográf impresszív fejlődéséről szólnak. 1919-ben John Alcock és Arthur Brown lesznek az első, akik 16 óra 12 perces idővel elsőként repülik át az Atlanti-óceánt. 1923-ban a Breitling olyan kronográffal jelenik meg, amelyen a stopper start és nullázó funkcióját elszeparálták a felhúzó koronától, így ezeket egyetlen különálló gombbal lehetett kezelni.

1932-ben ismét változás történik a vállalat élén, Gaston fia, Willy veszi át az irányítást. 2 évvel később egy olyan szerkezettel állnak elő, ahol a nullázó funkciót különválasztják a stopper indításától/megállításától, így az első gombbal lehetővé válik több rövidebb idő egymás utáni mérése is a kronográf nullázása nélkül. Az első lépést, amely egy igazán hosszútávú kapcsolat kezdete lesz, 1936-ban teszik meg, mikoris a RAF, az Angol Királyi Légierő hivatalos beszállítójává válnak. 1942-től az Egyesült Államok fegyveres erőinek is partnerei lesznek, közben pedig megjelenik a lünettán vonalas skálázással ellátott Chronomat modell.

Korabeli rajz egy 1942-es Chronomat számlapjáról

1952-ben aztán színre lép az a karóra, amelyik személyes véleményem szerint a gyár történetének máig az egyik legmeghatározóbb modellje, piacra léptetik ugyanis a Navitimert. Innovációban igazán nem szűkölködött a termék, többek között ez hozta magával a pilóták akkori "számítógépét". A számlapon és a forgatható lünettán található logaritmikus skála segítségével olyan repülés során létfontosságú adatokat ki lehetett számolni, mint például az átlagsebesség, az emelkedés és a süllyedés sebessége, vagy akár az átlagfogyasztás. A mostani korszerű repülőgépek műszerezettségének ismeretében ez talán ma egy kissé komikusan hat, de 1952-ben az a fajta - viszonylag gyors - számolási metódus igencsak úttörőnek számított egy karórán, arról nem is beszélve, hogy számítógép maximum laboratóriumi körülmények között működött, folyton kiégő elektroncsövekből összetákolva. Mára persze pont, hogy az előbb említett műszerezettség fejlődésének okán a karórán található logaritmikus skálázás elveszítette a jelentőségét, azonban az ezzel ellátott Breitling modellek népszerűsége  ma is töretlen. A logaritmikus skála működéséről és használatáról még írunk itt bővebben, a téma bőven megér egy  saját posztot.

Breitling Navitimer

 1962-ben igazán magasra emelkedett a Breitling csillaga. Pontosabban "csak" egy Cosmonaute kronográf, egy ilyen órát viselt ugyanis Scott Carpenter űrhajós az Aurora7-tel megtett földkörüli űrutazása során. Ennek a szerkezetnek az volt a különlegessége, hogy a számlapja 24 órás beosztású volt, lévén az űrutazás során igen nehéz megmondani, hogy 12 órakor éppen dél vagy éjfél van.

1969-ben ismét egy mérföldkőhöz érkezünk. A Hamilton-Büren és a Heuer-Leonidas óraművek közreműködésével megszületik a világ első automata kronográf szerkezete, a Cal11. Ennek az adta a különlegességét, hogy az automata órák "felhúzásmentességét"  egyesítette a kronográfok stopperfunkciójával.

Bár az '50-es években még több, mint 25 légitársaság szállítója volt, 1970-től mégis a vállalat történetének egyik legsötétebb időszakát jegyezhették fel a krónikások. Ekkor kezdődött ugyanis a japán kvarcóra-dömping. A vásárlók pedig tömegével álltak át az új, és a svájciakhoz képest nevetségesen olcsón árult japán gyártók oldalára. És La Chaux-de-Fonds mesterei hibáztak. Úgy gondolták ugyanis, hogy a vásárlók a japánok kiforrottabb kvarcszerkezetei miatt pártolnak el tőlük, így ők is minőségi kvarcszerkezetek gyártásába fogtak. Az ok azonban ennél sokkal prózaibb volt, ez pedig az ár. A svájci óragyártás egyre mélyebb gödörbe került, több, addig elpusztíthatatlannak hitt legenda tűnt el a süllyesztőben (pl. Zenith), de a Breitling is a csőd szélén állt, volt olyan időszak, mikor 20ezer dollárért (!!!) árulták a céget. A vállalatot végül Ernest Schneider vásárolta meg 1979-ben, és főleg kvarcórák készítésével (Michelangelo széklábat farag?) végül ki is vezette a gyárat a csőd közeléből. Persze Schneider igazán alkalmas volt a posztra, hiszen végzettsége szerint mikroelektronikai szakember, emellett repülőengedéllyel rendelkezett, és most már egy óraipari cég tulajdonosa is volt. Innentől ismét felfelé ível a Breitling csillaga. 1984-ben - éppen a 100 éves évfordulón - az olasz Frecce Tricolori műrepülő kötelékkel szorosan együttműködve újjáélesztik a Chronomat sorozatot, ami igen gyorsan az egyik legnagyobb eladású modellé növi ki magát.

Breitling Chronomat "Frecce Tricolori"

 1985 ismét az elektronika éve. Aerospace, a titán tokos, multifunkciós, elektronikus kronográf, már a megjelenés évében nagy sikernek örvend a pilóták körében.

Tíz évvel később kijön az a széria, amielyikről már jelentettünk megy posztot ezeken a hasábokon, ez pedig az Emergency, részletesebben lásd ITT.

És ha egy előző poszt, akkor most egy majdani, hiszen lassan elérkezünk az ezredfordulóhoz, előtte azonban megjelenik a Breitling B-1, amiről később egy részletesebb leírás lesz itt megtalálható, hiszen a megjelenése óta eltelt rövid idő alatt (1998 óta) igazi legendává nőtte ki magát. Elkészítésében repüléstechnikai szakemberek segédkeztek, és egy olyan szerkezetet kapott, amely speciálisan ehhez a modellhez lett kifejlesztve, és nagyjából mindent belesűrítettek, ami az akkori kor színvonalán mikroelektronikailag csak lehetséges volt (és nem mellesleg utódja, a Professional sorozat Airwolfja a Navitimer után a szerző egyik személyes kedvence).

Breitling B-1

 1999-ben ismét történelmet írtak. A világon az elsőként kapnak olyan minősítést, hogy minden egyes modelljük kronométer-bizonylatos óraművel kerül ki a gyárból. A gyártás során minden egyes beépítendő alkatrész számtalan technikai és esztétikai vizsgálaton esik át, és minden egyes elemnek száz százalékosan meg kell felelnie a szigorú minőségi elvárásoknak. Az összeszerelő műhely tisztaságát - ahol például a 140 alaktrészből álló B13-as kalibert is kézzel szerelik össze az órásmesterek - akármelyik processzorgyártó cég megirigyelhetné. A páratartalom és a hőmérséklet folyamatos ellenőrzés és szabályozás alatt áll, valamint az egész épületben lecserélik a levegőt 6 percenként. A szerkezetek ellenőrzése sem kisebb precizitás mellett zajlik, hogy tökéletesen megfeleljenek a COSC (Hivatalos Svájci Kronométer Ellenőrzés)-teszteken. Az óraműveket 15 napon keresztül folyamatosan tesztelik különböző környezeti és hőmérsékleti viszonyok között, és csak ezután kapják meg a tanúsítványt és kerülnek fel rá a mutatók és a számlap. Innen még egy utolsó technikai és esztétikai ellenőrzés következik, ami nem éppen a gombok kétszeri benyomásából áll, ugyanis az utolsó teszt minimum 3 napig tart... Mire a vásárló kezébe veheti saját tulajdonú kronográfját, addigra az nagyjából 1000 ellenőrzésen és teszten esett át, biztosítva ezzel az elvárt minőségi, teljesítési és pontossági szintet.

2000-ben a svájci Grenchenben új főhadiszállást avatnak fel, mégpedig egy ultramodern épület képében, ahol a karórák összeszerelése a legoptimálisabb körülmények között történhet.

2001-ben legyártják az első SuperQuartz szerkezetet kapó órájukat, továbbfejlesztve azt a szerkezetet, ami elektronikus volta ellenére eddig is az egyetlen volt, ami a COSC által támasztott szigorú követelményeknek megfelelt.

Breitling SuperQuartz szerkezet

2002-ben megnyitják az új gyárépületet La Chaux-de-Fonds-ban, ugyanott, ahol annak idején Léon Breitling megkezdte a márka legendájának megteremtését. Az új egység a mechanikus kronográfok alkatrészeinek fejlesztésére jött létre.

Minden gyár életében elérkezik az a pillanat, mikor ha visszatekint addigi munkásságára, elégedetten hátradőlve szemlélheti az események alakulását. Azt hiszem, hogy a Breitling is megtehetné most ezt, mégsem teszi. Folyamatos a fejlesztés, újabb és újabb technológiákkal állnak elő, gyakorlatilag havonta frissítik a palettán szereplő termékeiket, és a két új gyáregység felhúzása is azt mutatja, hogy a lendület a legcsekélyebb mértékben sem fogyott el, sőt. Büszkén hirdethetik, hogy az automata órák gyártásának fellegvára még mindig ugyanaz a város, amelyik a napóleoni hódítások óta svájc részét képezi.