Személyesebb, szubjektivitásokkal bőven terhelt poszt következik,az előző postban ígért Promaster "tartósteszt".

Nagyjából 10 éve hagytam ott előző órámat 2 azaz kettő percre egy edzőterem öltözőjében, ám mire visszamentem érte, csak az őszinte sajnálkozással és mély megértéssel rám néző 4 darab 120 kilós izomtibi várt, akiktől nem igazán tudtam, hogyan kéne visszakérni szépszóval, úgyhogy nyakamba vettem a várost, és ha jól emlékszem viszonylag hamar belefutottam egy pont ilyen példányba (képminőségért elnézést, nem találok egyszerűen jobbat, mondjuk lehet vennem kéne a fáradságot és lefényképezni a sajátomat :) ).

20 éves fejjel jó választásnak tűnt, ma már valószínüleg nem ezt venném, ellenben erősen az ember szívéhez nő 10 év alatt, szóval amíg ez fel nem dobja a talpát, esélyes hogy nem lesz másik.

Szerkezete alap kvarc, még csak nem is Eco-Drive mint az újabb Citizeneken, sima elemes jószág. Minden rendesebb órabuzi itt sírja el magát, hogy miazhogy nem egy automata mechanikus kronográf az (minimum) amihez ragaszkodom... Megértem. De hát az évek :)

Viszont ha ettől az apróságtól (mármint hogy "hát ez nem is óra, öregem") eltekintünk, akkor van mit pakolni a mérleg másik serpenyőjébe is.

Először is szép. 10 éve is tetszett, most is tetszik, érdekes, látványos, komoly, súlyos, férfias darab, még nem igazán volt aki ne dícsérte volna. Kapható volt egyébként a piros helyett sárga festéssel, Blue Angels hátlappal, valamint változatos szíjakkal.

Másodszor is pontos. Eddig egyszer kellett elemet cserélni benne (kb 6 éves korában), addig ha jól emlékszem, egyszer kellett beállítani, mert már fél perc körül sietett, aztán elemcserekor, aztán pedig nemrég. Tehát 3 évente 30 másodperc. Nem rossz.

Harmadszor is strapabíró. Fantasztikus miket ki nem bírt már, 10 éven át szinte soha le nem vettem, nem kevés motoros esést, síbalesetet, stb élt túl. Ehhez kapcsolódik két negatívum is. A szíj csatja igényes és látványos megoldással dupla rögzítésű, magától soha le nem csatolódik, profi munka. Igen ám, csak nagyjából hiába, ha a szíj és a váz közötti kis rugós tüske valami fantasztikusan sérülékeny. Amíg kedvenc órásomat rá nem beszéltem hogy erőltessen bele két izmosabb darabot, kétnaponta pattant le a kezemről az óra. Ennek örömére kellett tengerfenéken guberálni utána, kollégiumi buliban keresni a tömegben hogy éppen ki tapos rajta, valamint sípályán megtekinteni amint valaki átmegy szerencsétlenen.

Utóbbi elég látványos eredménnyel járt, mivel üvege valóban "üveg", így a fémélű síléctől igen csúnyán kikapott, és ismétcsak "kedvenc órásom" szerint nem is nagyon cserélhető, többet ártok vele az órának mint használok. Egyik szíjleszakadáskor eltűnt a szíj legutolsó, vázhoz csatlakozó szeme is. Őszinte döbbenetemre az 5 éves, akkor már nem forglamazott órára a Citizen 10 napon belül hozott nekem egy ugyanolyan pót-szemet, fillérekért. 

Negyedszer is pedig (térjünk vissza a jellemzéshez), okos: Igaz, sima elektronikából nem akkora kunszt kihozni ezeket (Patek Philippe-ék nagyjából mindet megoldották mechanikusan, pártíz millió Forint/óra-ért, de erről majd később), de ha ettől ismét eltekintünk, és csak a használhatóságot vesszük figyelembe, akkor bizony a kezünkben (-ön) van egy:

• alap 12 órás analóg óra
• digitális óra (választható)
• dátumkijelzés (választható)
• az analóg óra és a digitális is egymástól függetlenül az összes létező időzóna között pillanatok alatt átkapcsolható
• 3 egymástól független ébresztés
• maximum 60 perces visszaszámláló riasztás
• századmásodperces digitális stopper
• folyamatos "24 órás óra" kijelzés (9 óránál)
• folyamatos UTC idő kijelzés (12 óránál)
• nyári időszámítás beapcsolása az összes funkcióra másodpercek műve
• vicces a két kis "help" ablak az óra aljában, egy hét után semmi szükség rá, a mai Promaster Skyhawkokban le is cserélték másra.

Még egy nagy hiányosság (az egyetlen igazán zavaró): nincsen semmiféle kapcsolható világítás. Akkoriban még a SuperLuminova (róla később írunk részletesen) nem volt elterjedt, a régi festés a mutatókon pedig maximum tízpercekig tart ki a sötétben, éjjel hosszú percekig tartó szemmeresztés után esetleg maximum sejteni lehet mennyi is az idő.

Mellesleg a lünettán található logaritmikus skála is hasznos játékszer lehet akár, én eddig azt hiszem egyszer vettem hasznát útközben számításhoz, annál többször zavart viszont hogy eltekeredik ha kell ha nem. 

Így a végére sikerült összehozni pár negatív tulajdonságot, és mivel ez nem jó zárásnak ahhoz az órához, amit nem nagyon vagyok hajlandó egyelőre lecserélni - mivel annyira megszerettem - , ismét le kell szögeznem hogy egy nagyon megbízható, pontos, és funkcióit tekintve a mindennapokban igen jól kihasználható karóráról van szó, amely nem utolsó sorban esztétikailag is a mai napig megállja a helyét.

Azt hiszem, ha véletlenül tönkremenne (azt nem fog, ha így folytatja) elveszteném, nehezen beszélném le magamat az utódról (+rádiójel-vezérlés +zafírüveg +eco-drive; de Róla egy későbbi posztban), csak az a fránya kvarc szerkezet ne lenne... Kezdődő vészes órabuziság, hogy ez zavar...

A képen látható Royal Oak Offshore Montauk mindenesetre valószínüleg a legkarakteresebb mind közül. Fel ugyan nem venném - kevés embernek áll jól egy ennyire hivalkodó karóra, de mindjárt kitérünk a másik okra is - , helyette inkább egy sima Royal Oak Offshore Cronograph áll közel a szívemhez.

A fejléc képben is jobboldalt egy "testvér"modell látható egyébként a Royal Oak családból. 

Kedves Látogató!

A blog az órákról szól, azok történelméről, jelenéről, fejlődéséről, technikai megoldásaikról, új és régi modellekről, nagymúltú manufaktúrákról, érdekes újdonságokról, kiállításokról, mindenről ami az óra. Alapvetően ez napjainkban persze a karórát jelenti, de el-el fogunk kalandozni a zsebórák vagy egyéb időmérők tájaira is időnként.

A karóra bár mindennapjaink része, de minimum annyira kezeljük ékszernek vagy státuszszimbólumnak is, mint időmérő eszköznek, így legtöbbünk nem pusztán használati tárgyként tekint rá. Akiket kicsit is mélyebben érdekel az órák világa, reméljük megtalálja számítását a blogon.

Meríteni fogunk a személyes érdeklődésen és tapasztalatokon túl külföldi blogokból, hírekből, kiállítások anyagából, és így tovább. A hangvétel kötetlen, személyes, sokszor saját véleményt vagy élményt tükröz, ellentétben sok külföli "profi" bloggal. Nagyrészt saját szórakoztatásomra (és okulásomra) íródik.

A többi majd kialakul. Mindenkinek kellemes olvasgatást :)